Almásy László

Almásy László Ede
(Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.)

A 20. század nemzetközi jelentőségű Szahara-kutatója 1895-ben született Borostyánkõn (ma Bernstein, Ausztria) magyar nemesi család tagjaként.
Gyermekkorától kezdve érdeklődött a gépkocsik és a repülőgépek iránt. Az angliai középiskola után a hazai aviatika úttörője lett, majd az I. világháború kitüntetett hadipilótája volt. 1926-tól a grazi Steyr autó- és gépgyár képviselőjeként több rövidebb utat tett Egyiptomban és Szudánban.

Első hosszabb expedícióját 1929-ben vezette, ekkor a Darb el- Arbain ősi karavánút, a „negyven nap útja“ egy szakaszát fedezte fel és tette meg újra. Almásy a következő évtizedben a Szahara, különösen a Líbiai- sivatag ekkor hallott legendáinak nyomába eredt. Bekapcsolódott az elveszettnek hitt oázis, a három völgy alkotta, legendás Zarzura kutatásába. 1931-ben gróf Zichy Nándorral útban Egyiptom felé repülőgépével Szíriában viharba került és lezuhant.
1932-ben Almásy expedícióját az angol Sir Robert Clayton East- Clayton segítségével szervezte meg a sivatag belsejében rejlő hatalmas fennsík, a Gilf Kebir (Nagy Fal) területére. Az expedíció a gépkocsik mellett repülőgépet is használt a felderítéshez, s ennek köszönhetően sikerült a titokzatos völgyek közül kettő helyzetét meghatározniuk.
1933-ban valóságos versenyfutás kezdődött Almásy és az előző évi vállalkozás egy másik tagja, Patrick Clayton mérnök között, amikor Sir Clayton halálát követően özvegye, Lady Dorothy Clayton férje emlékére expedíciót szervezett. Az özvegy végül nem Almásy, hanem Patrick Clayton oldalán jutott el a korábban felfedezett két völgybe.
A kedvezőtlen körülmények ellenére Almásy felfedezői pályájának csúcspontja volt az 1933-as expedíció. Sikerült ugyanis egy bennszülött útmutatása alapján a harmadik vádit (völgyet), az „akáciák” völgyét (Wadi Talh) megtalálnia, így Zarzura három völgye legendája valósággá vált.

Legjelentősebb felfedezései azonban azok az őskori sziklaképek, amelyeket ekkor talált a Gilf Kebir területén és az Uweinat-hegység Ain Dua forrása feletti sziklaüregekben. A barlangokban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakot és feketével ábrázolt emberformát talált. A Képek völgyében (Wadi Sura) található barlangok falán vörössel festett neolitikus strucc- , pálma- gazella-, zsiráfábrázolásokat jegyzett fel. Valamint ekkor fedezte fel az úgynevezett Úszók barlangját is. A növény- és vízábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg, egykor időszakos vagy állandó folyó és állóvizek voltak.

A háborút megelőző években az egyiptomi királyi család és a kairói térképészeti intézet számára teljesített megbízásokat. Részese volt az egyiptomi Sivatagkutató Központ alapításának. Nevéhez fűződik az egyiptomi sportrepülő Aero Club létrehozása és közreműködött Kairó első repülőterének megalapításában.

A II. világháború megelőzően távoznia kellett Egyiptomból, hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak majd az olaszoknak. Mint ellenségnek és gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Almásyt, a nemzetközi hírű sivatagi szakértőt, a magyar légierő tartalékos főhadnagyaként 1940-ben a német hadsereghez vezényelték.
A Rommel-vezette Afrika Korps kötelékében sivatagi felderítőként több sikeres titkos akciót hajtott végre.
1942-ben két német kémet juttatott el Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig jutva. A Salaam hadművelet egyike volt a háború legkalandosabb, titkos vállalkozásainak.

A világháború után Budapesten letartóztatták, majd a fogházban kegyetlen körülmények között elviselt hónapok után a Népbíróság felmentette a háborús bűnök vádja alól. Almásy 1947-ben visszatérhetett Egyiptomba, ahol folytatni kívánta korábbi kutatómunkáját. 1951-ben Salzburgban, egy korábbi súlyos fertőzés következtében hunyt el, sírja ma a salzburgi köztemetőben található.

Személyéről évtizedekig alig eshetett szó Magyarországon, és még a szakma is megpróbálta kitörölni a köztudatból, pedig felfedezéseivel és utazásaival a maga idejében lázban tartotta egész Európát. Útleírásai és kiemelkedő térképészeti teljesítménye mellett ő volt az, aki a magyarábok megtalálásával, kötődésünket Núbiához még szorosabbá tette.

(Almásy életrajza Dr. Török Zsolt írásának felhasználásával
készült.)